Június 8-án részt vettem pár társammal egy Rákóczi Szövetség által támogatott horvátországi programon: látogatást tettünk Eszéken a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban, és felkerestük azt az emléktáblát, amelyet az 56-os magyar menekültek emlékére állított közösen Budapest és Eszék önkormányzata. A kirándulás során megismerhettük a város néhány nevezetességét, látványosságát is.
Eszék Szlavónia legnagyobb és Horvátország negyedik legnagyobb városa, Eszék-Baranya megye székhelye, a régió gazdasági, oktatási és kulturális központja. Már a római korban jelentős hely volt, Mursa néven a pannóniai flotta egyik kikötője; a déli magyar határtól mindössze 40 kilométerre található. Talán kevesen döntenek úgy, hogy ide szeretnének  kirándulást tenni, pedig a történelmi emlékek, a látnivalók és a szlavóniai konyha – véleményem szerint – nem fog csalódást okozni senkinek.
Fél nyolc után indultunk Szekszárdról, és miután Udvarnál átkeltünk a határon, másfél óra múlva megérkeztünk Eszékre. Először meglátogattuk a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központot, amely egyedülálló lehetőségeket kínál a horvátországi magyar, de a nem magyar anyanyelvű diákok számára is, hiszen elkötelezett tanárok, a modern kori oktatásnak megfelelő felszereltség és kis létszámú osztályok várják az intézményben tanulókat.

A komplexum – nyugodtan lehet így nevezni – három részből áll: óvoda, általános iskola és középiskola, sőt ez kiegészült egy 50 férőhelyes kollégiummal, amely 2019 novemberében készült el a magyar kormány támogatásával. A horvátországi magyarság túlnyomó többsége a Drávaszögben található falvakban lakik, ezért a kollégium elsősorban a szórványban élő magyar fiataloknak teszi lehetővé az anyanyelven való tanulást.
Az óvoda nemcsak Eszék egész területéről, hanem a környező magyarlakta településekről is fogadja  a gyerekeket, itt két vegyes nevelési csoport működik, három és hat év közötti gyerekekkel. Az általános iskola felkészíti a tanulókat a középiskolára, a diákok nyelveket tanulnak, és elsajátítják azokat a kompetenciákat, amelyekre szükség lesz majd az életben. A középfokú oktatásra szolgáló részben általános gimnáziumi, turisztikai, közgazdasági szakközépiskolai és vendéglátói szakmai képzés működik. Horvátországban itt valósul meg az összes tantárgyra kiterjedő (teljes) magyar nyelvű képzés; a gimnazisták a kötelező horvát nyelven felül magyarból is érettségiznek.
A magyar oktatási központ megtekintése után kisbuszunkkal elmentünk a Mačkamamához, ami egy körforgalom és az eszéki villamosvonalak egyik végállomása. A hely a nevét a tér közepén álló szoborcsoportról (egy nőalak és az őt körülvevő macskák) kapta. A hölgy Macska mama néven vált Eszék ismert személyiségévé.
A szobor közelében található épület, amit ma úgy hívnak, hogy Macska mama-palota (dvorac Mačkamama)* 1956-ban is jótékony célokat szolgálhatott, a magyar menekülteknek adott szálláshelyet. Az épületen található egy kétnyelvű márványtábla, amelynél egy csoportképet is készítettünk.

Ezután a belváros felé vettük az irányt, úti célunk a Szent Péter és Pál-székesegyház volt. A hatalmas templom a gyakovó-eszéki főegyházmegye társszékesegyháza, ugyanis van egy hasonló társa az érsekség székvárosában, Đakovóban; ami szintén piros téglából épült, ugyancsak neogótikus stílusban, csak valamivel „alacsonyabb”, viszont két tornya van. A 94 méter magas katedrális a város fölé magasodik, Eszék szimbóluma. Az építése 1898-ban fejeződött be, és a belső díszítés elkészülte után Josip Juraj Strossmayer püspök avatta fel, aki az építés kezdeményezője volt. A templomot belülről is megcsodáltuk, és mielőtt elindultunk volna utunk utolsó állomására, a várhoz, kaptunk másfél óra szabad időt, hogy ebédeljünk, vásároljunk, és körülnézzünk a központban.

A központból gyalog elindulva a sétálóutcán haladtunk, ahol különböző üzletek és kávézók vannak, majd az Európa sugárúton láthattunk szép szecessziós épületeket. Ezután balra kanyarodva kimentünk a Dráva-partra, ahol (a kerékpársáv mellett) a tavasszal átadott tartán futópályán (lábunkat pihentetve) közelítettük meg a várat.
Az eszéki vár a 18. század elején épült impozáns bástyákkal és városkapuval, barokk stílusú központjával és főterével. A régi katonai épületek most középiskoláknak és az egyetem központi épületének adnak helyet. Itt van a helytörténeti kiállításáról híres Szlavóniai Múzeum. A Szentháromság tér közepén a szobornál is szerettünk volna egy fényképet készíteni, de itt is felújítások folytak, mint sok helyütt a városban.
A várlátogatással befejeződött túránk, elindultunk haza. Magam és társaim nevében is elmondhatom, nem gondoltuk, hogy Eszék ennyi érdekes és izgalmas látnivalót rejt. Minden korosztálynak meleg szívvel ajánlom ezt a várost!

Bräutigam Barna–Mészáros Ferenc

* Paulina Hermann egy gazdag eszéki vállalkozó nemesi származású felesége volt. Közismert társasági asszony, aki férje halála után támogatta a szegényeket és az elesetteket, és rendkívül kedvelte az állatokat, különösen a macskákat. Az a beszéd járta róla, hogy a villája környékén (és a villában is) több száz macskát tartott. Saját korában bizony sokan különcnek, sőt bolondnak tartották, és a Macska mama ragadványnevet kapta. A rokonai emiatt megpróbálták elperelni a vagyonát, de sikertelenül. Azt inkább a szegényekre és a macskákra költötte. Eladósodva, szegényen halt meg 1938-ban.