Nagyon örültünk, hogy lehetőségünk volt a járvány óta az első márc.15-ét a határon túli magyar testvéreinknél tölteni. Vártuk már a Szövetség pályázati kiírását. Felvettük a kapcsolatot Andócsi János igazgató úrral, a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ vezetőjével. Ő készséges volt és hamar elküldte nekünk a fogadónyilatkozatot. Köszönjük szépen a Rákóczi Szövetségnek a megítélt támogatást. Ezzel véglegessé vált, hogy Eszékre utazhatunk márc.15-én.
Sikerült egy húsz fős diákcsoportot verbuválni érdeklődő 9. és 10. évfolyamos tanulókból. Reggel fél 8-kor indultunk el Szekszárdról. Igazgató úr megírta, hogy náluk a nemzeti ünnepen negyed 1-kor kezdődik a megemlékezés. Ezért úgy terveztük a napot, hogy délelőttre és az ünnepség utánra is jusson városnézés. Kedvezőtlen időjárást jósoltak, így örültünk, hogy az eső nem eredt el. A hűvös, szeles idő azért nem fogott ki rajtunk. Fél 10-kor értünk Eszékre, ahol először a felújított vár utcáit, tereit jártuk be. Gyönyörködtünk a szépen restaurált régi épületekben. Kisétáltunk a Dráva partján található sétányra is, ahonnan szép rálátás nyílt a várfalakra, bástyákra.

  

            

Az Európa-sugárúton át közelítettük meg gyalogosan a központot. Nagyon tetszettek a tavaszi ruhát öltő hatalmas parkok, a szecessziós középületek, házak, paloták. Egészen a Szent Péter és Pál katedrálisig, a főtérig jutottunk el, mikor az időnk lejárt és buszunkkal el kellett indulnunk a magyar iskolaközpontba. Fél 12-kor léptünk be a kapun, ahol igazgató úr várt ránk és a díszterembe invitált minket. Heilmann Józsefné igazgatónő a 125. tanévre készült jubileumi, kétkötetes évkönyvet és szekszárdi vörösbort küldött ajándékba. Átadtuk a csomagot és meghallgattuk az igazgató úr rövid beszámolóját. Tanulóink sok kérdést tettek fel, így beszélgetéssé alakult át a tájékoztató. Negyed 1-kor vendéglátóinkkal közösen elénekeltük a magyar Himnuszt, ezzel elkezdődött az ünnepi megemlékezés, ahol kicsik és nagyok, általános iskolások és gimnazisták egyaránt szavaltak és énekeltek. Megilletődve és lelkesen hallgattuk az előadást, sok tapssal bíztattuk a színpadon szereplő gyerekeket. Az előadást egy elképzelt, Pilvax-kávéházban játszódó színjáték zárta, ami szintén elnyerte tetszésünket. Az iskola tanulói egy interaktív játékkal a tornateremben folytatták az ünnepi programot, minket pedig körbevezettek az épületben és megmutatták az iskola közösségi tereit, osztálytermeit.

Miután megköszöntük a vendégfogadást, elbúcsúztunk és a városközpontban folytattuk a napot. Megtekintettük a katedrálist, gyönyörködtünk a szebbnél szebb üvegablakokban. Sétáltunk a főtéren és környékén, majd diákjaink egy rövid szabadidőt kaptak. Három órakor indultunk a buszunkhoz. A hazaút vidám beszélgetéssel és dalolással telt. Öt órakor érkeztünk vissza Szekszárdra, egy fárasztó, de élményekkel teli nap után. Legnagyszerűbb volt a találkozás és a közös ünneplés határon túli magyar diáktársainkkal.

Fauszt András szervező, kísérő tanár