Furcsa érzés volt ismét belépni az élettől hemzsegő folyosókra, termekbe és osztályokba. Hozzászoktunk a „személytelen” életünkhöz. Már nem az az első hozzánk intézett mondat, hogy „Hol a maszkod?”, „Mennyi a hőd?” és „Fertőtlenítetted-e a kezedet?”, hanem ismét úgy köszönthetjük egymást, mint régen: vidáman, mosolyogva, bandába verődve. Mindenki abban reménykedik, hogy ez az év, programokkal teli, online oktatás nélküli lesz.
Harmadik tanévemet kezdem a Garayban. Az igazat megvallva egy évet se jártam ide rendesen, hiszen otthonról a számítógép elől nem volt igazi az iskolai élet. Nagy szerencsénk volt, mostani tizenegyedikeseknek, hiszen amikor kilencedikesek voltunk, még minden „gólyaprogramot” megtartottak. Az utánunk következő évfolyam már nem volt ilyen szerencsés, ugyanis tavaly a gólyahetet el kellett halasztani, nem a megszokott kerékvágásban került megrendezésre a többi, újoncokat érintő program sem. Alig volt tanításon kívüli, közösségi programunk. Rettenetesen hiányzott.
Az egyetlen esemény, amit a pandémiás időszakban is minden augusztusban megrendezhettünk, az a gólyatábor volt. Az idei gólyatábor néhány szempontból  
rendhagyó volt, ugyanis egy teljesen új tagokból álló DÖKvezetőség szervezte a tábort. Minden osztály sátrakban aludt, ami kellemes csalódás volt mindannyiunk számára, ugyanis a gólyák véleménye ezt illetően pozitív volt, és ez mindenkit meglepett. Idén egy héttel a meg-szokottnál korábban került sor a táborra Domboriban, ami csupán az időjárás szempontjából nehezítette a szervezők dolgát. Szerencsére, az eső ellenére is minden programot sikerült lebonyolítani, és a visszajelzések arra utalnak, hogy sikeres munkát végeztünk, és a gólyák jól érezték magukat a táborban. Némi izomlázzal ugyan, de élményekkel telve térhettek haza a szeptember 1-je előtti utolsó pihenőnapjaikra.
A következő, mindenki által nagyon várt esemény az október első hetében szokásos gólyahét volt. A gólyák előre megkapták feladataikat, és szorgalmasan dolgoztak rajtuk. A hét méltó lezárásaként megtartottuk a bált, ahol a csinos kis gólyák – na nem gólyalábakon – megmutathatták tánctudásukat. Reméljük, munkánkat a jövőben sem fogja váratlan intézkedés akadályozni, és ismét tartalmas tanévet tudhatunk magunkénak.