Wigand János, az alapító igazgató

Wigand János (1856–1919)

A gimnázium első igazgatója volt, aki 22 éven át (1896–1918) állt az iskola élén.

A Tolna megyei Varsádon született egy nyolcgyermekes evangélikus családban, szülei egyszerű gazdálkodók voltak. Az algimnáziumot Sárszentlőrincen (képünkön), majd Bonyhádon,  a főgimnáziumot Sopronban végezte.

1875-től  Pesti Egyetem Bölcsészeti Karán magyar–német szakon tanult. Tanárai közül Heinrich Gusztávot (képünkön)  érdemes kiemelni, aki  elindította a tudományos pályán. Wigand életében azonban mégsem ez lett a meghatározó, hanem a tanárság.

Tanári pályájának  első 16 évét töltötte  Pancsován, a határ menti szerb-német-magyar lakosságú városban, ahol  a nemzetiségi ellentétek komoly pedagógiai problémákat is okoztak. Wigand ebben a nehéz helyzetben is tekintélyt és megbecsülést vívott ki magának, nemcsak az iskolában, hanem a városban is.

Wigand János Pancsován alapított családot is, itt született három lánya. Felesége, Hoffmann Mária, talán még férjénél is tehetségesebb volt irodalmi téren. Emellett szobrászkodott, és kiválóan zongorázott is.  A szekszárdi evangélikus templom szószékének faragását (képünkön) is ő készítette el lányával.

1896-tól rövid idő alatt, szinte a semmiből teremtette meg a gimnázium működéséhez szükséges feltételeket: kiépítette a tantestületet, létrehozta a szociális segély- és a támogató alapítványokat, megszervezte az Eötvös József Önképzőkört. Igazgatói tevékenységén kívül irodalmi, irodalomtörténeti és műfordítói munkássága is volt,  aktívan és közmegbecsülésnek örvendve részt vett Szekszárd kulturális életében.

Az 1918-as év végén súlyos betegség támadta meg.  1919 elején nyugdíjazását kérte, majd néhány hónappal később elhunyt. A tanácsköztársaság alatt nagy részvéttel temették el.  Síremlékét a gimnázium Öregdiák Szövetsége állíttatta 1923-ban, és azt leánya, Wigand Edit készítette el.